Mivel az elmúlt tanév nagyon hosszú volt, sok munkával teli, ezért eldöntöttem, hogy a nyáron az elmaradásaimat pótolom. Aztán Tóth Renátától, egy kedves ismerősömtől érkezett egy felhívás, hogy a Virtuális Egyetemen indul egy online kurzus "Gondolkodjunk együtt a digitális állampolgárságról" címmel. Gondoltam, belevágok, hiszen már több online kurzuson vettem részt.
Ez a kurzus más, mint az eddigiek, hiszen nem a Moodle keretrendszerben zajlik, hanem a Facebook keretein belül. Őszintén szólva, nem vagyok egy Facebook-függő, hiszen a gyerekekkel ellentétben, nem vagyok állandóan fent, naponta 1-2 alkalommal kapcsolódom be. Nem sok mindent osztok meg, de sok mindent megtudok a település rendezvényeiről, a közlekedésről stb. Ami nagyon tetszik benne az, hogy a bajban megmutatkozott az emberek összefogása és a közösségi oldal ereje, haszna is.
A kurzuson több hozzászólásban olvashattam, hogy kollégáimnak negatív tapasztalatai is vannak a közösségi oldal használatával kapcsolatban. Igen, tudom, milyen veszélyeket rejt, de saját magam - szerencsére - ezt nem tapasztaltam. Sőt. Többször előfordult a múltban, hogy valamelyik tanítványom hiányzott az iskolából (verseny, betegség, stb.) és látva azt, hogy éppen fent vagyok, tőlem kérdezte meg, nagyon udvariasan, hogy milyen szavakat írtunk az órán, és a nyelvtani anyagot is röviden magyarázzam el neki. Meg is köszönte, le is másolta és másnapra meg is tanulta ezeket a szavakat.
Mivel az iskolai rendezvényeken, programokon szívesen fényképezek, ezeket a képeket sokszor elküldöm a szülőknek is a közösségi oldalon. Ezzel kapcsolatban is pozitív visszajelzéseket kaptam.
A gyerekekkel viszont még nem dolgoztam a Facebook-on, helyette az Edmodo-t használjuk virtuális osztályteremként, ami mostanában esik át fejlesztésen. Ahogyan olvastam, most már teljesen hasonlítani fog a közösségi oldalakhoz. Első használatakor a gyerekek meg is állapították, hogy "ez olyan, mint a Facebook."
Más ez a kurzus olyan szempontból is, hogy itt előadásokat hallgatunk meg különböző témákban, amikről kiscsoportban beszélgetünk, illetve hozzászólásokban is elmondhatjuk a véleményünket. Hallhattunk a web 2.0 eszközökről, a OneNote programról, a személyiségről, a digitális lábnyomról az IKT kompetenciákról is előadásokat. Nagyon tetszik, hogy ezeket utólag is meghallgathatjuk. Eddig egy beszélgetésben vettem részt, ami a digitális lábnyomunkról, illetve annak kereséséről szólt. Nagyon érdekes, hogy a digitális lábnyom alapján milyen véleményt tudunk kialakítani a másik emberről. Ezért - szerintem - nagyon fontos, hogy mit osztunk meg, mit írunk, stb.
A gyerekeknek többször elmondom, hogy a fényképeik is ott maradnak a neten. Többször láttam a szemükön, hogy hiszik is, meg nem is, ezért megnézték, hogy saját magukról milyen fényképek találhatók meg.
Érdekes volt hallani a véleményeiket:
"Erre a képre nem is emlékszem.." "Ezt meg ki rakta fel? "
Volt olyan gyerek, akiről csak sporttal kapcsolatos képeket találtunk. (pl. fociverseny, horgászverseny)
Remélem, hogy legalább néhány gyerek elgondolkodott azon, hogy tényleg minden utólag is visszakereshető.
Az előadások és a beszélgetések a Hangouts segítségével történtek. Erről a programról hallottam már, de még nem próbáltam ki, eddig. Nagyon tetszik, bár először furcsa volt a használata, de aztán már ment minden nagyon könnyen. Azóta az ismerőseimnek is ajánlom a használatát.
Érdekes olvasni mások véleményét, tapasztalatait is az elhangzottakkal kapcsolatban.
Az irodalomjegyzék, az ajánlott videók, a hazai pedagógus blogok a továbbiakban is sok olvasnivalót adnak. Mindannyiunknak.
